Borostyánkő
A borostyán (szukcinit) a szerves csoport ásványai között, a kőszénelegyrészek közé tartozik. Szabálytalan, alaktalan (amorf) tömegeket, darabokat alkot. Féldrágakő, színe sárga és különböző változata (például sárgásfehér, sárgásbarna stb.)
A borostyánkőhöz hozzárendelhető a napfonat csakra (gyomor csakra) és az Ikrek, Skorpió, Bak, Oroszlán, Nyilas, Szűz, Vízöntő csillagjegyűek számára alkalmas. Eleme: a levegő.
Kínai csillagjegyei: Patkány, Kakas, Majom, Disznó, Tigris, Ló, Bivaly
Fizikai hatása
Bőrproblémák egyik klasszikus gyógyítója, ezeken belül jó az ekcémára, pattanásra, szemölcsre, bőrgombásodás(pikkelyesedésre) és sömörre. Borostyán kő jó hatással van a kisbabákra, mikor jönnek az első fogaik. Nagy segítségünkre van a asztmánál és gyulladásoknál. Segítségünkre van még vírusfertőzésnél, máj- és veseproblémáknál. Jó hatással van még ideg- és immunrendzserünkre.
Segít az állkapocs- és fogproblémáknál. Jó még a szénanáthára, megfázásra, fülfájásra, orrvérzésre, állatszőr-allergiára. Gyorsítja a seb gyógyulását.
Lelki hatása
Szerencsekőnek is nevezik. Segít leküzdeni az állandó aggódást, félelmet és szorongást. Érzékeket erősítő gyógyítókő. Nyugtató hatású ásvány. Elősegíti a kiegyensúlyozottságot, erősíti a döntési képességet és segít ha tanácstalanok vagyunk.
A védettség és a bizalom köve is. Segít ha bánatosak, szomorúak vagyunk valami miatt.
Az indiánok inspiráló napkőnek nevezik, amely felébreszti bennük az életörömöt és melegséget, fényt hoz.
Önbizalom erősítő hatása van, támogatja az önállóságot, kreativitást.
A borostyánkő a megkövesedett gyanta (fosszília) neve. Gyakran tartalmaz zárványokat, sokszor épen maradt fosszilis rovarokat (szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút) kisebb állatokat (gyík) növényi maradványokat, melyek az értékét növelik. Zárványként víz, terpentinolaj apró hólyagocskákban és pirit kristály is előfordul. Repceolajban kifőzve a gáznemű és folyékony zárványok eltávolíthatóak.
Különböző ékszerek, faragványok, díszítőelemek készítésére használják. Hőre lágyul és formázható, könnyen meggyullad, fenyő és tömjén illatot ad, kormozva elég. Több módszerrel munkálják meg: savval maratják, vésik, esztergálják, főzve hajlítják, lenolajjal ragasztják. Az ókorban már ismerték Plinius História naturalis című fennmaradt enciklopédiájában már szukcinit néven írt a borostyánról. Gyakran előforduló ásványnak tekinthető. Sok monda és rege kapcsolódik az ásványhoz, Homérosz az Odüsszeiában sokszor említi. Az ókorban a borostyánnak magas ára volt, mert hittek viseletének gyógyító erejében. Mesterséges úton 1881-ben készítettek borostyánt törmelékből összeolvasztva és meleg sajtolással, amit csak mikroszkópos vizsgálattal lehetett megkülönböztetni a valóditól. Ma a különböző műgyantákból és üvegekből könnyen előállítható. Sóoldatban való úsztatással megkülönböztethető, mert készíthető olyan sűrűségű oldat, melyben a valódi borostyán a felszínen lebeg vagy úszik, míg a nagyobb sűrűségű mesterséges darabok elsüllyednek.
Kis fajsúlya miatt fennmarad a víz színén, a középkori halászok így gyűjtötték legkönnyebben. Éghető anyag, s ezzel az egyetlen éghető díszkő. Dörzsölésre statikus áramot vesz fel, s mivel a görögök elektronnak nevezték a borostyánkövet, innen ered az elektromosság szó.
Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára.
Legismertebb a Baltikumból származó formája a baltikumi vagy közönséges borostyánkő. A megkövesedett gyantának a legelterjedtebb és legismertebb baltikumi közönséges borostyánkő mellett több mint 50 fajtája ismert.
Egyik fontos változata a megkövesedett gyantának a Keleti-Kárpátokban talált Rumenite. Ez az Oligocén korból származó, megkövesedett gyanta lényegesen kevesebb borostyánsavat, és oxigént tartalmaz ezért sokkal keményebb, mint a baltikumi változat.
A baltikumi borostyánkő mellett a Dominikai Köztársaságban található miocénkori dominkai borostyánkő a legjelentősebb, mind mennyiségét, mind minőségét, és leginkább változatos színvilágát tekintve.
Nevének eredete: A római sucus (=nedv) szóból ered. A görögök elektron-nak nevezték, mert dörzsölésre sztatikus elektromossággal feltöltődik. Francia neve a ambre, angolul amber-nek nevezik, mely egyaránt az ámbra szóból ered és az égésekor érezhető illatára utal. Magyar neve a Bernstein magyarított alakja, ami az ónémet börnen vagy bernen (=égni) szóból égő kő alapján eredeztetnek.
Fizikai és kémiai tulajdonságai
- Képlete: C10H16O
- Sűrűsége: 1,05–1,30 g/cm3
- Keménysége: 2,0–2,5 lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
- Hasadása: nincs
- Törése: kagylósan törik
- Fénye: gyantafényű
- Színe: élénk mézsárga, sötétebb sárga, különböző barnás árnyalatokig, ritkán zöld vagy fekete árnyalatú
- Porának színe: fehér
- Hőhatásra: 150 °C-on lágyul, 250-300 °C-on meggyullad és elég
- Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző
- Általános összetétele:
- Szén (C) : 78,0%
- Hidrogén (H) : 10%
- Oxigén (O) : 11%
- Kén (S) : 1%
Keletkezése
A Pinus succinifer nevű fenyőfa megkövesedett, megszilárdult gyantájából keletkezett. Ez a fenyőfaj a ma élőkhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, de gyanta termelése nagyon bőséges volt. A kutatások szerint ez a fenyőféle az alsó oligocén földtörténeti korban nagy területen borította erdőkkel a mai Botteni öböl, Nyugat-Finnország és közép Svédország területét. A kőzetkörnyezet és a fejlődési folyamat alapján a borostyánok korát 50 millió évre becsülik. Hasonló erdőségek voltak Litvánia, Lettország, a Cseh-medence és Dél-Anglia vidékén. Romániában felső oligocén korból származó nyomait találták meg. Európa területén kívül borostyán gyantáját termő fenyőféleség erdői elterjedtek voltak Szibériában, Japánban, Kínában, Indonéziában, Burmában, Libanonban, Ausztráliában és Dél-Grönlandon.
Előforulási helyek
Sok változatban és különböző elnevezéssel ismernek borostyánokat. Európa legjelentősebb előfordulása Lengyelországban a Balti-tenger partvidékén, mintegy 300 km² területen van. Itt találták 1803-ban az eddigi legnagyobb példányt, ami 7,5 kg súlyú és a berlini múzeumban gyűjteményében van. Gdańsk vidékén a keleti-tengeri borostyánokkal együtt található a különleges gedanit nevű borostyán változat, amelyik nagyon szívós borsárga, átlátszatlan fajta és golyókká alakítva nyakláncnak dolgozzák fel. Oroszországban (Szibéria területén) több helyen vannak jelentős előfordulások. Nagyobb előfordulások vannak Lettországban, Litvániában, Ukrajnában és Spanyolországban. Romániában (Bazau völgyében) a felső oligocéni homokkő és márga rétegek között lencsékben található a ruménit nevű borostyánváltozat melynek színe barnássárga barna vagy tűzpiros de találtak vörös és fekete példányokat is. Csehországban, Finnország, Svédország és Dánia egyes területein. Olaszországban (Szicília területén) vöröses-sárga vörösbarna változata a szimenit nevét a Simeto folyótól kapta. Ugyancsak Szicíliában a szukcinit világosszürke, vörös, barnás, ritkán sárgászöld, zöld és feketés, igen ritkán kékes és ibolyaszínű változatok is vannak. London közelében a törékeny, sárga, áttetsző kopalnit és ritkábban a barnássárga glessit fordul elő.
Magyarország területén az ajkait borostyánféleség található meg. Érdekesség hogy az Aykite, sárga, vagy vörhenyes megkövesedett gyanta az Ajka környéki krétakori (80-90 millió éves) rétegekből.
Jelentős mennyiség találkató még India (tengerparti területein), Kelet-Ázsiában és Libanonban. Mianmar-ban (Burmában) a vörös vagy barna színű birmit elnevezésű változat, amelynek sárgásan és feketén opalizáló példányai találhatók. Borostyán található még a Dominikai Köztársaság és Haiti területén, az Egyesült Államok több szövetségi államában az atlanti parton, Kanada területén és néhány afrikai országban. A borostyánnal téveszthető a mexikói kopállal, ami csak részben fosszilis gyanta.
Felhasználás és történeti visszatekintés
Már az őskorban is kedvelt anyag volt. Számos nyakék, apró szobor és dísztárgy került elő. Valószínűleg fizettek is vele.
Az ókori Egyiptomban, Hellászban és Rómában is széles körben felhasználták. Görög filozófusok már ekkor feltételezték, hogy a borostyánkő fosszilizálódott gyanta, ez azonban csak az újkorban bizonyosodott be. Az ókorban amulettként viselték a borostyánt különböző betegségek elleni védelemre, ahogy erről Plinius napjainkban újra kiadott, már említett művében beszámol. Később „tudományos” magyarázatot is adták ennek a hiedelemnek, mely szerint a dörzsölés következtében kialakuló negatív töltéstöbblet gyógyító hatású. Agricola szerint a folyadékban (vízben vagy borban) huzamosabb ideig tartott borostyán a folyadékot gyógyításra alkalmassá teszik vérzések csillapítására és hányinger kezelésére, valamint láz esetén.
A borostyánt az asszírok, már i. e. 10.században ismerték. Az Északi-tenger és a Balti-tenger partvidékéről borostyánút épült ki Laventén át a közel-keleti államokig. Könnyű megmunkálhatósága és változatossága miatt a kézművesek, szobrászok kedvelt anyaga volt: domborműveket, tálakat, szelencéket, apró figurákat készítettek borostyánból.
A középkorban a vele való kereskedelem elsorvadt, az abszolutizmus korában viszont az arisztokrácia a fényűzés egyik szimbólumának tekintette. Halászata ekkor indult meg, a 19. században már a földben is kutattak borostyánkő után.
A 17. században porítva és folyadékkal elegyítve gyomorbetegségekre és emésztés elősegítésére javasolták használatát. Ebben az időben párlatait (borostyánolaj és borostyánkősav) is gyógyszerként árusították. Lengyelországban napjainkban is használják, őrleményét zsíros keverékben bőrösszehúzásra forgalmazzák. Szeszben oldottan bedörzsölésre ízületi panaszoknál javasolják használatát.
1670 körül készítették azt a kazettát, amelynek a fedelét a három grácia néven ismerté vált szoborcsoport díszíti, és amit Drezdában állítanak ki.
A híres szentpétervári borostyántermet(a képen), eredetileg I. Frigyes porosz király készíttette, és 1712-től rövid ideig a berlini Charlottenburg kastély dísze volt. Fia, I. Frigyes Vilmos a mesés remekművet Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta 1716-ban, aki a Pétervár melletti Carszkoje Szelóban található Katalin-palotába építtette be. A második világháború során a nácik lebontották, összecsomagolták és elrabolták a borostyántermet, amely valószínűleg Königsberg (Kalinyingrád) angol bombázásakor pusztult el. A Szovjetunió 1979-ben elkezdte újjáépíteni: a rekonstrukció 2003-ban fejeződött be, a német Ruhrgas jelentős támogatásával.
A legszebb borostyánkő-gyűjtemény Gdańsk városában a Zöld Kapu. Nagy és szép gyűjtemény található még Oroszországban, Franciaországban, Angliában és Ausztriában. A borostyán ma is kedvelt ékszeralapanyag: brossok, fülbevalók, karkötők, gyöngyláncok, szépen csiszolt gyűrűkövek és vésett medálok készülnek belőle. Lengyelországban az újra elnyert függetlenség emlékére egy 100 m² felületet meghaladó méretű emlékfalat készítettek borostyánborítással.
Forrás: wikipedia.org Frissítés: 2011.02.01.